MDF-SZDSZ „paktum”. Az MDF Bem téri székházában. 1990. április
Közben Csurka jön be a szobába. Mi újság, mik az elképzelések? – kérdezi. Kati elmagyarázza neki a konstruktív bizalmatlanság előnyeit. Ezt szeretnénk lenyomni Tölgyessy torkán, szólok bele én is. Csurka egyetértően bólogat. Amikor elmegy, valami olyasmit mond, hogy úgy látja, jó kezekben van a dolog…
Hazafelé a kocsiban gratulálok a feleségemnek, hogy egy „fontos elvtárs” bizalmát ilyen gyorsan sikerült elnyernie. – Az igazság az – feleli –, hogy Csurka előbb megértette, miről szól a konstruktív bizalmatlanság, mint Balsai. – Azt a részét értette – mondom –, hogy milyen jó, ha az ellenzéki elnök a kormányváltásnál nem rúg labdába. De nem biztos, hogy örült volna a szisztémának, ha tudja, hogy ezzel a kormány stabilitásán túl a miniszterelnököt a saját pártjaival szemben is védjük.
Tölgyessy egyébként Csurka távozása után néhány perccel érkezett. Nem mondta, de valószínűleg összefutott vele a folyosón. Ezt csak azok kedvéért emelem ki, akik váltig állítják, hogy az általuk paktumnak nevezett megállapodást Antall az MDF vezetőinek tudta nélkül készítette elő és írta alá. Hogy világos legyen: a tárgyalások nem egy paksi csőszkunyhóban, hanem az MDF Bem téri székházában folytak, ahová Tölgyessy nem álruhában, hanem kicsit kinyúlt, barna szvetterében érkezett…