Sólyom László

Az Ellenzéki Kerekasztal alakuló ülésén, 1989. március

Jó félóra múlva Sólyom László is feljön a polgári jogi tanszékről. A ligások mellett foglal helyet, s végigüli a tanácskozást, anélkül, hogy bekapcsolódna a vitába. Az MDF-nek elnökségi, a Jogászfórumnak választmányi tagja, viszont egyik szervezet sem delegálta. Az MDF képviseletéről az elnökség döntött, nálunk lazább volt a helyzet, ezért úgy tekinthetjük, hogy az első ülésen Sólyom László a Független Jogász Fórum képviseletében vett részt.

Az Ellenzéki Kerekasztal ülésén, 1989. június

Számomra ez a vita elsősorban nem a KDNP-ről, hanem az Ellenzéki Kerekasztal legitimitásáról szól. Arról, hogy minél kevésbé lehessen kétségbe vonni: az EKA az egész ellenzéket képviseli. Szabad György viszont történelmi érvekkel támasztja alá a KDNP felvételének szükségességét. Hosszú elemzést ad a Barankovics-párt érdemeiről. Sólyom azt mondja, többször beszélt Keresztessel, s a KDNP külföldi támogatóival, ennek alapján is az a véleménye, nem időszerű a kérdés. Egyébként régóta itt van Hornyák Tibor kérelme a Függetlenségi Párt felvételéről. Velük mit csinálunk, ha a KDNP-nek igent mondunk?

Boross Imre érvelését egy kérdéssel indítja: – Mondd, Laci – fordul Sólyom felé –, te melyik szervezetet képviseled? – Az MDF-et – válaszolom a megkérdezett helyett. Azért lehetek illetékes, mert Sólyom az FJF választmányának is tagja. – Akkor nem értem, mert Szabad György ellenkező állásponton van – folytatja Boross a bekerítő hadműveletet. – Eltér a véleményük – vetem közbe, csak azért, hogy feladjam a végszót Borossnak, aki le is csapja a labdát. – Csakhogy Szabad György az előbb úgy nyilatkozott – jelenti ki tárgyilagos hangon –, hogy az MDF elnöksége állást foglalt a KDNP felvétele mellett. Akkor pedig miről beszélünk? Szabad mond még valamit arról, hogy az MDF demokratikus párt, amelyben hangot kapnak a különböző vélemények, de nyilvánvaló, ezzel csak Sólyom megtépázott tekintélyét akarja helyreállítani.

ELTE Jogi Kara, 1989.október

Valamikor 1989. október vége felé Sólyom László megjelenik a Független Jogász Fórum választmányi ülésén. Bár tagja a választmánynak, az üléseken nem szokott részt venni. Amiért most eljött, annak nyomós oka van. Antall kérését tolmácsolja, hogy jó lenne, ha nem kampányolnánk az SZDSZ és a Fidesz népszavazási kezdeményezése mellett. Mondom, mi nem kampányolunk, hanem fellépünk a jogellenes hatalmi manipulációval szemben. – Nincs kétségem, jogászként te is egyetértesz velünk, s nyilván el is tudod oszlatni a félreértéseket. Erre talán meg is kérhetünk – teszem hozzá –, attól, hogy pártpolitikus lettél, még a Jogászfórum választmányi tagja is maradtál.

Akkor is tudtam, igazságtalan voltam Sólyommal. Bár az MDF elnökségének tagja, attól még nem lett pártpolitikus. Az ő ambíciója kezdettől az volt, hogy pártok felett álljon, s amikor nálunk járt, már minden bizonnyal az Alkotmánybíróság elnöke akart lenni.

Orom utca 2. 1989. december

Sólyom László egyébként remekül tud azonosulni demokratikus szerepeivel. Amikor megismertük, szelíd környezetvédőként s az alkotmányos jogokért kiálló ellenzéki jogtudósként, piros svájci sapkájában, szolid szónoki képességekkel, abszolút hiteles volt. Nem sokkal az után, hogy az Alkotmánybíróság elnökévé választottuk, feljött hozzánk, nem tudom már miért, az Orom utcába, de feltűnt, hogy „viselkedik”. Még a járása is megváltozott. Ő egyébként a rendszerváltás óta az első köztársasági elnök, aki civil létére mindig a katonai vigyázzmenethez, hasonló módon igyekszik elvonulni a díszzászlóalj előtt.

ELTE Jogi Kara, 1989. december

Sólyom Lászlót soha sem szerettem, igaz ő se kedvelt engem. Annak ellenére, hogy hívásomra habozás nélkül csatlakozott a Független Jogász Fórumhoz. Ő előbb lett pártpolitikus – az MDF elnökségének a tagja –, miközben én a Független Jogász Fórum vezetőjeként az Ellenzéki Kerekasztalt koordináltam.

Alkatához nem illett a pártpolitika. Valószínűleg már akkor is távolabbra tekintett, amikor az MDF-ben szerepet vállalt. Nem állítom, hogy megfordult a fejében, hogy valaha is köztársasági elnök lehet, de az Alkotmánybíróság vezetését biztosan kedvére való karriernek tekintette. Aztán én lettem a pártpolitikus, ő pedig pártok felett álló, független személyiségként játszott meghatározó szerepet a magyar politikában.

Választás a Független Jogász Fórumban, 1990. január

A választmányi tagok többsége és a három tisztségviselő az ügyvédek közül került ki, de a titkos szavazáson a kilencven százalékban ügyvédekből álló tagság három egyetemi oktatót (Kukorelli Istvánt, Kutrucz Katalint és Sólyom Lászlót), ugyanennyi jogtanácsost (Bognár Szabolcsot, Kemencei Zoltánt és Mayer Erikát), továbbá két bírót (Franyó Zoltánt és Orzó Katalint) is beválasztott a Független Jogász Fórum választmányába.

A szavazatszámláló bizottság elnöke Sólyom László, az ELTE Jogi Karának egyetemi tanára, aki precízen ügyelt minden szabály betartására. A szavazás titkossága egyértelműen garantált volt. Sokkal inkább, mint amikor tizenhat évvel később az Országgyűlés Sólyom Lászlót köztársasági elnökké választotta. Igaz, akkor nem ő volt a szavazatszámláló bizottság elnöke…

Alkotmánybíróság, 1991 október

A tárgyalás megkezdésekor megütközve láttam, hogy Sólyom László mellett ott ül Halmai Gábor, aki a Nyilvánosság Klub ügyvivőjeként éppen a napokban írt alá egy politikai nyilatkozatot, amely élesen elítélte a kormányt és a koalíciót. Már korábban is furcsálltam, hogy a szabaddemokraták értelmiségi holdudvarához tartozó alkotmányjogász hogyan lehet Sólyom elsőszámú tanácsadója. Mindeddig azonban Halmai tartózkodott a nyilvános politikai szerepléstől.

Szót kértem, és kifogásoltam a tanácsadó jelenlétét, mondván: egy kormányellenes politikai akciót elindító aktivista részvétele a tárgyaláson, megkérdőjelezi az alkotmánybíróság politikamentes pozícióját. Javaslom tehát, hogy Halmai Gábor ne vegyen részt az egyeztetésen. Sólyom erre kissé zavartan és idegesen kijelentette, hogy az ő joga eldönteni, ki az, aki tanácsadóként mellette ül a tárgyaláson, és nem gondolja, hogy ebbe az MDF frakcióvezetőjének bármilyen beleszólása lehetne. Ez így van, válaszoltam, az elnök úr joga meghatározni, hogy ki az, aki részt vesz az Alkotmánybíróság tárgyalóküldöttségében, nekem viszont arra van jogom, hogy eldöntsem: ilyen körülmények között hajlandó vagyok-e tárgyalni, vagy sem. Azzal felálltam és Böröcz István kisgazda frakcióvezetővel együtt elhagytuk a tárgyalótermet. A kereszténydemokraták frakcióvezetője nem volt jelen a megbeszélésen, ők csak szakértői szinten képviseltették magukat.

Az alkotmánybíróságról az első utam a miniszterelnökhöz vezetett. Elmeséltem Antallnak a szituációt, aki egyetértett velem. Jól tetted, hogy ott hagytad a tárgyalást, mondta. Nem tudom, Sólyom Laci mit gondol magáról? – tette hozzá. Annak ellenére így foglalt állást, hogy a köztársasági elnök kinevezési jogkörének kérdésében beadott kérelmek elbírálása akkor volt folyamatban...

Alkotmánybíróság, 1992. március

Alkotmánybírósági elnökként (Sólyom László) három olyan döntést hozott, ami a kormány iránti minimális empátiáját is megkérdőjelezte a szememben. Amikor a kárpótlás ügyében végre megállapodásra jutottunk a kisgazdákkal, a parlament által elfogadott törvényt az Alkotmánybíróság megvétózta. A személyi szám eltörlésével a költségvetésnek sok száz milliós kárt okozott, valójában minden haszon nélkül, saját rögeszméjének engedve. Persze a legnagyobb szálka a szememben az igazságtételi törvény elkaszálása volt.

Szabad Györgynél 2015. március

A beszélgetés végén Szabad György megkérdezi, hogy mi a véleményem Sólyomról? Te csináltál belőle köztársasági elnököt, felelem. Jó, jó, legyint az öreg, de a mostani szerepvállalásához mit szólsz, hogy keményen bírálja Orbánékat? Tudod, hogy sokat adok a véleményedre, teszi hozzá. Eszembe jut, hogy a fideszesek a kerekasztalnál tanár úrnak szólították, de ő egyenrangú partnernek tekintette őket, és baráti érzésekkel fordult feléjük. Az első ciklusban tőlük kapott sebeket 1998-ra elfelejtette. Orbán Viktortól azt várta, hogy befejezi, amit mi elkezdtünk, s valóra váltja eszményeinket. És most másik védence, Sólyom László a jogállam szisztematikus lebontásával vádolja a miniszterelnököt. Hirtelen nagyon megszánom öreg barátomat. Dehogyis fogom én a véleményem kifejtésével táplálni az aggodalmait! Elég, ha az igazság egy piciny szeletkéjét kimondom: Tudod, Gyuri bácsi, állok fel a karosszékből, én a Sólyom Lacit sohasem szerettem. Téged viszont nagyon szeretlek, teszem hozzá, és megilletődve ölelem át a vállát.