Parlament, miniszterelnöki dolgozó szoba, 1990. június
A hivatalos tanácskozáson én kezdtem az elnöklést – folytatja Antall az elbeszélést. – Ismertetnem kellett ugye a napirendet, és előttem volt a külügyminiszterek által elfogadott szovjet és az el nem fogadott magyar javaslat. Én pedig arra gondoltam, hogy a magyar szöveget mindenképpen felolvasom. Legfeljebb, ha azt mondják, hogy nem erről volt szó, akkor elismerem, hogy tévedtem, és előveszem a
...
Bővebben...
Parlament, miniszterelnöki dolgozószoba, 1990. október
Antall külpolitikai törekvései között kezdettől fogva kiemelt helyen szerepelt a Lengyelországgal és Csehszlovákiával való minél szorosabb együttműködés. Egyszer futólag megemlítette nekem, hogy azt szeretné, ha egy visegrádi csúcstalálkozón kerülne sor a három ország közötti megállapodás aláírására. Tehát nem Budapesten, hanem Visegrádon, tette hozzá, és összehúzott szemöldökkel rám nézett. Az
...
Bővebben...
A Nemzeti Kerekasztal nyitánya után, 1989. június
A bejelentés általános meglepetést kelt. Szabad György Ady után szabadon Kónya Imre „elbocsátó csúf üzenetéről” beszél és kijelenti, szerinte az Ellenzéki Kerekasztalnak továbbra is szüksége van a Független Jogász Fórumra. Döntésünk végleges, válaszolom, de a háromoldalú tárgyalások során a Független Jogász Fórum tagjai az EKA delegátusaként szívesen részt vesznek a szakbizottságok munkájában. A vacsora
...
Bővebben...
Parlament, 1990 nyarán
Emlékszem, az első időszakban nagyon zavart, hogy Antall a parlament folyosóján gyakran sétál fel-alá Csurka Istvánnal. Egyszer megjegyeztem, hogy frakcióvezetői tekintélyemnek nem használ, ha a képviselők látják, hogy Csurkával demonstratív módon, speciális kapcsolatot ápol. Antall erre azt felelte: veled minek demonstráljak, hiszen téged nem kell kezelni.
Bővebben...
Földművelési Minisztérium, 1998. szeptember
Torgyánnak volt egy sajátos szokása. Beszédeiben nemegyszer egyes szám harmadik személyben szólt magáról, s persze nem igazán kritikus hangvételben. Valahogy ilyenformán: „Torgyán József nem az az ember, aki megengedi, hogy a magyar föld idegenek zsákmányává váljék…” Vagy: „Torgyán József meg fogja védeni a Független Kisgazdapártot a kommunista és a fideszes ármánykodással szemben”. Tanúja voltam, amikor Tóth
...
Bővebben...
Parlament, 1990. szeptember
Torgyán később hétről-hétre egyre radikálisabb beszédeket mondott a parlamentben. Egy kemény felszólalása után megjegyeztem, szerintem nem célszerű az ellenzéket csípőből lőni. Nézd, Jóska, tettem hozzá, mi vagyunk többségben, annál hatásosabb a mondanivalónk, minél visszafogottabban érvelünk. Tudod, felelte Torgyán, én 58 éves vagyok. Nekem nincs arra időm, hogy nyugodt erő meg ilyenek…
Bővebben...
Magyar Rádió, 168 Óra, 1989. január
A Jogászfórum első választmányi ülését követő hét végén szokásom szerint a hálószobában, az ágyra ledőlve hallgatom a Rádió szombat délutáni politikai műsorát, a 168 Órát. Pozsgay nyilatkozik, beszámol arról, hogy a MSZMP Központi Bizottságának történelmi albizottsága a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja 1956-ot. Leszaladok a konyhába, feleségem a rántást kavarva megjegyzi: – Ezért kár volt
...
Bővebben...
Hősök tere, 1989. június
Politikai szempontból viszont a megemlékezés csúcspontja Orbán Viktor beszéde volt, aki a szónokok közül utolsóként, a magyar ifjúság nevében kapott szót. Ragyogó beszéd volt. Retorikailag kiváló, mondanivalója világos. Tisztelgés ’56-nak, ugyanakkor kőkemény aktuálpolitika.
„Ma, 33 évvel a magyar forradalom és 31 évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el
...
Bővebben...
Duna Televízió, 2009. október
2009. október 23-án a forradalomnak szentelt egész napos ünnepi műsor keretében a Duna Televízió a köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulójáról is megemlékezett. Szűrös Mátyás az ünnepelt, de beszélgető partnernek engem is meghívnak. Elmondom, hogy a két esemény egybemosását ízléstelennek tartom, október 23-a forradalom ünnepe, a rendszerváltás pedig megérdemelne egy külön ünnepnapot. Amúgy se mondja nekem senki,
...
Bővebben...
Ellenzéki frakcióülés, 1997. szeptember
Az ellenzéki frakciók összeülnek a Parlament felsőházi termében. Általános a vélemény: megvédtük a magyar földet, nincs szükség a népszavazásra. Egyszer csak Orbán Viktor, a felső sorok mögött állva szót kér, és a következőket mondja: „Padlón vannak a szocialisták, most kell őket ütni! Nem szabad megállapodni!” Kitör a taps, különösen a kisgazdák lelkesednek. Látni vélem, ahogy Torgyán homloka előtt
...
Bővebben...