Az Ellenzéki Kerekasztal ülésén, 1989. június
Számomra ez a vita elsősorban nem a KDNP-ről, hanem az Ellenzéki Kerekasztal legitimitásáról szól. Arról, hogy minél kevésbé lehessen kétségbe vonni: az EKA az egész ellenzéket képviseli. Szabad György viszont történelmi érvekkel támasztja alá a KDNP felvételének szükségességét. Hosszú elemzést ad a Barankovics-párt érdemeiről. Sólyom azt mondja, többször beszélt Keresztessel, s a KDNP külföldi támogatóival, ennek alapján is az a véleménye, nem időszerű a kérdés. Egyébként régóta itt van Hornyák Tibor kérelme a Függetlenségi Párt felvételéről. Velük mit csinálunk, ha a KDNP-nek igent mondunk?
Boross Imre érvelését egy kérdéssel indítja: – Mondd, Laci – fordul Sólyom felé –, te melyik szervezetet képviseled? – Az MDF-et – válaszolom a megkérdezett helyett. Azért lehetek illetékes, mert Sólyom az FJF választmányának is tagja. – Akkor nem értem, mert Szabad György ellenkező állásponton van – folytatja Boross a bekerítő hadműveletet. – Eltér a véleményük – vetem közbe, csak azért, hogy feladjam a végszót Borossnak, aki le is csapja a labdát. – Csakhogy Szabad György az előbb úgy nyilatkozott – jelenti ki tárgyilagos hangon –, hogy az MDF elnöksége állást foglalt a KDNP felvétele mellett. Akkor pedig miről beszélünk? Szabad mond még valamit arról, hogy az MDF demokratikus párt, amelyben hangot kapnak a különböző vélemények, de nyilvánvaló, ezzel csak Sólyom megtépázott tekintélyét akarja helyreállítani.