Amikor 1989. március 22-én a büntetőjogi tanszék könyvtárába belépett, minden szem rá szegeződött. Győzelem – gondoltam elégedetten, miközben elé siettem. – Szabad György vagyok – nyújtotta a kezét –, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének megbízásából jöttem. A kissé hivatalos bejelentkezést barátságos mosoly ellensúlyozta. – Kónya Imre vagyok. Megtiszteltetés, professzor úr, hogy a Független Jogász Fórum nevében üdvözölhetem – mondtam hasonló stílusban, és én is elmosolyodtam.
Házelnök közelről
A könyvben megjelenő személyek közül azok kaptak itt rövid ismertetőt, akikről a szerző úgy ítélte meg, hogy az említésük helyén – akár a szerző saját írásában, akár a Szabad György írásaiból készített válogatásban – nem szerepel róluk információ, vagy csak szűkös, ám vagy a rendszerváltásra vagy Szabad György gondolkodására hatást gyakoroltak. A kortársaknál a rendszerváltozás-kori vagy azzal is összefüggő jelentősebb funkcióikat, szerepeiket jelezzük.
Tíz év múlt el azóta, hogy halálos ágyadnál tőled elbúcsúztam. Igyekszem eleget tenni annak, amit akkor megfogadtam, de érzem, egyre fogy az erőm. Sok minden történt azóta, hogy nem vagy közöttünk. Más már ez a világ, és nagyon más, mint az volt, amiben hittünk, amikor 1989-ben ebbe az egészbe, együtt belefogtunk. De a nemzet él, és a demokrácia működik. Ha nem is pontosan úgy, ahogy mi elgondoltuk. Nem tudom, hogy a rendszerváltó nemzedékből kinek a nevét őrzi meg a nemzeti emlékezet, és kiét nem. A Te nevedet biztosan.
