(1996. március)
Tisztelt Elnök Úr, kedves Barátom!
Elnézést kérek a hölgyektől, és azoktól, akikkel esetleg nem vagyok tegező viszonyban, de úgy gondolom megbocsátják nekem, ha a formaságokban a címzettek többségére vagyok tekintettel. A megszólítás második része pedig nemtől és kortól független. Meggyőződésem, hogy ezt az elmúlt napok eseményei sem teszik meghaladottá, hiszen barátok maradhatnak azok is, akik nem ugyanannak a pártnak a tagjai.
Tehát: Kedves Barátom! Arra kérlek, hogy ezt a levelet szíveskedjél az első taggyűlésen a tagságnak felolvasni. Lelkiismeretedre és demokratikus meggyőződésedre bízom, hogy kérésemet teljesíted-e. A magam lelkiismeretének viszont tartozom azzal, hogy a Magyar Demokrata Fórum tagjait – akiknek bizalmából az elmúlt évek során lehetőséget kaptam arra, hogy legjobb meggyőződésem szerint az országért tevékenykedjek – tájékoztassam azokról az indokokról, amelyek alapján döntéseimet meghoztam. Senkit sem akarok igazamról meggyőzni. De szeretném, ha lépéseim motívumait barátaim – az MDF tagjai – első kézből, tőlem hallanák.
Két dologra kell magyarázatot adnom. Az egyik az, hogy jelentős számú szervezet előzetes bizalma dacára végülis miért nem vállaltam a jelölést az MDF Országos Elnökségébe, a másik pedig az, hogy miért léptem ki a Magyar Demokrata Fórumból, és vettem részt a Magyar Demokrata Néppárt életrehívásában.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni azt a bizalmat, amit azoktól kaptam, akik az előzetes jelölések során rám adták szavazatukat. Számomra ez akkor is nagy dolog marad, ha az Országos Gyűlés első napján történtek miatt végülis úgy döntöttem, hogy nem vállalom a jelölést. Most tehát elsődlegesen azokat a konkrét történéseket szeretném felvázolni, amelyek után úgy éreztem, hogy a kialakult helyzetben nem vállalhatom azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnökségének tagja legyek.
Kezdődött azzal, hogy Bába Iván – aki a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Független Kisgazdapárt, majd a Liberális Párt után most a Magyar Demokrata Fórumban próbál szerencsét – javaslatot tett arra, hogy vita nélkül válasszanak az Országos Gyűlés küldöttei a két elnökjelölt között. És az elképesztő javaslatot jelentős többséggel megszavazta az Országos Gyűlés! Olyan ez kedves barátaim, mintha a parlamentben a vezérszónokokat követően rögtön szavazás lenne, és utána fejthetnék csak ki a képviselők a véleményüket. Minden, csak nem demokrácia! A szabad szólás jogának megvonása.
Nyilvánvalóvá vált, hogy az a csoport, amely listák osztogatásával már az előzetes jelöléseket is manipulálta, semmit sem bíz a véletlenre; pontosabban fogalmazva a demokráciára.
Amikor pedig Szabad Györgybe, Antall József kerekasztalbeli társába is belefojtották a szót, majd a régiók tagsága által megválasztott elnökségi tagok egy részét is megkísérelték kiszavazni, semmi kétség sem maradt, hogy ami az MDF X. Országos Gyűlésén történik, az nem demokratikus döntéshozatal, hanem a többség manipulálása. Mindezek alapján döntöttem úgy, hogy a magam esetleges megválasztásával nem igazolhatom az antidemokratikus módszereket (A második napon egyébként kiderült, hogy akkor sem lett volna esélyem az elnökségi tagságra, ha fenntartom jelölésemet, hiszen megjelent egy nyomtatott zöld cédula „Lezsák Sándor jelöltjei az elnökségbe” címmel, és végülis kivétel nélkül az azon felsorolt képviselők kerültek be a Magyar Demokrata Fórum elnökségébe.) És itt szeretnék valamit nyomatékosan hangsúlyozni: néhány tudósításban azt a fordulatot használták, hogy mi úgymond „kivonultunk” az Országos Gyűlésről.
Szeretném világossá tenni: annak ellenére, hogy szombaton éjszaka az elnökségi tagságra elvileg esélyesek közül többen (Pusztai Erzsébet, Zsigmond Attila, Kulin Ferenc, Józsa Fábián stb.) elhatároztuk, hogy jelöltként nem veszünk részt a választáson, ott voltunk a gyűlésen, le is adtuk szavazatainkat, mert nem akartuk határozatképtelenné és így eredménytelenné tenni az MDF X. Országos Gyűlését. Mert ártani nem akartunk, és változatlanul nem akarunk a Magyar Demokrata Fórumnak. Éppen eleget ártottak azok a jellemben és tehetségben középszerű emberek, akik saját előrejutásuk érdekében rágalmazásokkal és más nemtelen eszközökkel rombolták az MDF-ben a belső bizalmat és szolidaritást, és azok a vezetők, akik védelmezték a rágalmazókat. A következmény: Az MDF belső kohéziójának megszűnése, amit az Országos Gyűlés légköre és lefolyása világossá tett.
Sokan úgy gondoljuk, hogy ebben az állapotában a Magyar Demokrata Fórum nem lesz képes arra, hogy az antalli értékrendet hitelesen képviselve, az MSZP–SZDSZ koalíció és a Torgyán-féle demagógia közötti politikai erőtérben lévő jobbközép erők összefogását elősegítse. Megvallom, magam súlyos vívódások után jutottam erre a megállapításra. Nagyon szeretném, ha diagnózisunk végülis nem bizonyulna valósnak. Ha az MDF nem sodródna ki a centrumból és alakító részese lenne egy mérsékelt jobbközép összefogásnak, amely le tudja váltani a baloldali koalíciót. Be kellett azonban látnom, hogy a jelenlegi helyzetben mindez nem több, mint jámbor óhaj, aminek teljesülésére kevés esély van. Ha pedig ez igaz, akkor szükség van egy új politikai erőre, amely talán elvégezheti az MDF-nek szánt feladatot. Sokak szerint reménytelen vállalkozás, barátaimmal mégis úgy döntöttünk, hogy nem fogunk az eseményekkel tehetetlenül sodródni, hanem politikai jövőnk kockáztatásával is vállaljuk a döntés felelősségét.
Esélyt adunk a jövőnek, és létrehozzuk a Magyar Demokrata Néppártot, hogy teljesítse azt a küldetést, amelyet az MDF valószínűleg nem képes, de jelenlegi vezetése – megítélésünk szerint – nem is akar vállalni.
Hogy milyen pártot akarunk, arra vonatkozóan álljon itt egy részlet a Néppárt politikai nyilatkozatából:
„Nemzeti elkötelezettségű, modern európai kereszténydemokrata néppárt kívánunk lenni, amely Antall József nyomdokain befogadja a népi gondolatot és a nemzeti szabadelvű értékeket.
Az ország valóságos gondjaiból és a szakszerű helyzetelemzésből indulunk ki. Megfontoltan cselekvő jobbközép pártként a politikától elfordulók számára új választási lehetőséget kínálunk. Át fogjuk hidalni a nép és a politika között egyre mélyülő szakadékot. Nem egyes csoportok érdekeit képviseljük, hanem az érdekek egyesítésére törekszünk.
Számítunk a munkavállalókra, a földet művelőkre, az értelmiségre és a vállalkozókra, mindazokra, akik érdekeltek az önmaga sorsát irányítani tudó, anyagilag és szellemileg független polgárokból álló széles középosztály megteremtésében. Megbízható, következetes és kiszámítható politikát ígérünk; nem elvont filozofálást, hanem meggondolt, de határozott cselekvést.
Távol tartjuk magunktól a rágalmazást és a rágalmazókat. Teljes határozottsággal kijelentjük: a demokrácia védelme nem árulás, hanem minden magyar demokrata elemi kötelessége.
A Magyar Demokrata Néppárt legfőbb politikai törekvése, hogy elősegítse a kormányképes jobbközép koalíció létrejöttét – mindenkivel, aki a független magyar jogállam megerősödését és Magyarország felemelkedését óhajtja.”
A Magyar Demokrata Fórumon belül is ugyanezen értékek jegyében, ugyanezen célok megvalósítására törekedtem.
Mindannyiatokat barátsággal üdvözöl:
Kónya Imre
