Pesti Hírlap, 1993. 01. 22.
Beszélgetésünk elején megkérdeztem a frakcióelnöktől, hogy mit szól Haraszti Miklós Beszélő-beli interjújához. Kónya Imre halvány mosollyal megjegyezte, hogy őt mélységesen nem érdekli Haraszti személye, az illető urat az SZDSZ-nek kell legyőzni, maradjon ő csak pártjának nagy gondja. A Beszélő kérdésére – „Megnehezíti az ügyet, hogy az eredeti kinevezési törvény most már nem elfogadható az ellenzék számára, legalábbis úgy nem, ahogyan azt a kormány értelmezi...” – tehát erre a mondatra Kónya rám néz: „Itt nem arról van szó, hogy a kormány miként értelmez valamit, hanem arról kell szót érteni, hogy egy törvénynek a jelentését az alkotmányos jogrend teljes jelentésrendszerében kell megérteni.” A továbbiakban hallgassuk Kónya Imrét, kérdéseim feltüntetése nélkül.
BALASKÓ JENŐ
KÓNYA IMRE, AZ MDF FRAKCIÓELNÖKÉNEK GONDOLATAI
A Magyar Demokrata Fórum VI. Országos Gyűlése valóban sorsdöntő lesz – nemcsak az MDF, hanem az ország életében is. A nemzetért felelősséget érző politikusok felelős tanácskozásán az ország jövője a tét. Augusztus 20. óta világos a kérdés, amiben a demokrácia szabályai szerint döntenünk kell: milyen legyen az MDF? Magába forduló, kifele tüskéket növesztő, mindenki ellen harcba bocsátkozó, a szent cél érdekében az egész világgal szembe menetelő harcosok szövetsége, vagy pedig az ország vezetésére hivatott komoly, céltudatos és higgadt középpárt, amely képes a társadalom legszélesebb rétegeivel – és minden demokratikus politikai erővel – szót érteni, de amely elveit és országépítő programját következetesen végrehajtja a demokratikus intézményrendszer segítségével, a jogállam keretein belül.
Ha az MDF magáévá tenné azt a világképet, amely az augusztus 20-i „Gondolatok” alapján kirajzolódik, tehát hogy adva van egy fogyatkozó hadsereg: „a maradék MDF", a nemzeti eszme egyedüli letéteményese, körülötte szerte az országban megannyi ellenség, a világ pedig nem más, mint egyetlen összeesküvés a magyarsággal szemben, nos, ha ezt elhisszük, akkor nincs más hátra, mint hátunkat a falnak feszítve küzdeni utolsó szál emberünkig. Ilyen világképpel nem lehet kormányozni, és nem lehet választásokat sem nyerni.
Milyen politikát folytasson hát a Magyar Demokrata Fórum? Ezt az alapvető kérdést kell az Országos Gyűlésen eldönteni, mégpedig személyi rokonszenvektől elvonatkoztatva: felelősen. Úgy gondolom, hogy minden
egyes küldött olyan politika mellé teszi le a voksát, amellyel úgy tudja az MDF ellátni kormányzati feladatait – ami elsődleges kötelessége –, hogy emellett a választásokon is sikert érhet el, ezzel biztosítva magának további időt rendszerváltoztató-országépítő programja megvalósításához. E kettős követelménynek nem úgy tehetünk eleget, hogy kitáncolunk a kormányzat alól, ami egyrészt erkölcstelen cselekedet, másrészt politológiai képtelenség is. Ellenkezőleg; egy nyitott, de határozott politikával egységesen kell a kormány mögött felsorakozni. így lesz képes a kormány a rendszerváltoztatás feladatának következetes megvalósítására, és így lesz képes az MDF az újabb választási győzelemre.
A plenáris ülésen folytatandó politikai vitában alapvetően tehát az MDF által követendő stratégia eldöntése a cél. A szekcióban folytatott munka során pedig az egyes részterületeken kell meghatározni a konkrét feladatokat. Súlyos kérdésekről van szó, megkerülhetetlen problémákban kell döntést hozni, felelős vitát követően. Ezért javasolta az országos elnökség, hogy minél előbb kerüljön sorra az elnökség tagjainak megválasztása, hiszen ezt megelőzően a vita nem lenne mentes a korteskedés elemeitől, hiszen attól, aki a küldöttek bizalmát kívánja elnyerni, nem várható el, hogy népszerűtlen véleményt fejtsen ki. A megyei küldöttüléseken azonban kiderült, hogy sokan az elnökség tagjai megválasztását megelőzően is szeretnének egy plenáris politikai vitát, és a kialakult helyzetben magam is rendkívül
fontosnak érzem, hogy a küldöttek a vita nyomán kirajzolódó politikai stratégia alapján válasszanak a stratégiák végrehajtásra alkalmas elnökséget. Az országos elnökség által módosított napirend szerint pénteken késő este lenne a választás, és ez elé kerülne a politikai vita első része, hogy minél több idő maradjon a kampánymentes tisztázó vitára, de az elnökség megválasztását megelőzően is legyen politikai vita. Ez mindenképpen célszerűbb a budapesti és Pest megyei küldöttek által előterjesztett napirendei javaslatnál, ami anélkül teszi szombati napra a választást, hogy előtte politikai vitára adna alkalmat. Természetesen a küldöttek fognak választani a javaslatok közül, és ha az elnökség által előterjesztett javaslatot nem fogadják el, akkor elő lesz terjesztve a többi napirendi javaslat is.
Biztos vagyok abban, hogy az országos gyűlés küldöttei tisztában vannak történelmi felelősségükkel. Tanácskozásukkal és döntéseikkel hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum méltó maradjon a választópolgárok bizalmára, és továbbra is alkalmas legyen a történelemben eddig példa nélküli feladat végrehajtására. Hiszen olyan rendszerváltoztató, történelemformáló munkát végzünk, amelynek során minden egyes részletében át kell alakítanunk a társadalmat. Ez példátlanul nehéz, mert példátlanul szétverték a társadalom szerves összességét, és egy természetellenes konstrukciót erőltettek rá az emberekre.
Ezt a szervetlen torzszüleményt kell mintegy visszaoperálni egészséges szervezetté, ami valóban példátlan feladat. Közben vigyázni kell arra is, hogy egy pillanatra se álljon le a szív, és a szervezet egyetlen szerve se. Ezért elleneztünk mindenféle sokkterápiás megoldást, – amit az
SZDSZ annyira hirdetett – hiszen a társadalomra olyan terheket rakott volna, hogy ítéletünk szerint belepusztultunk volna mindannyian. Egyesek talán nem.
Nekünk azt kell most elérni, amit nálunk szerencsésebb országok hosszú évtizedek alatt értek el. Tulajdonképpen átmenetileg visszafelé kell történelmet csinálni, és ehhez semmilyen minta nincsen, mert ilyen még nem volt. Ugyanakkor ezt a példátlan operációt olyan eszközökkel kívánjuk sikeressé tenni, hogy a törvények útjáról még véletlenül se térjünk el, mert a forradalmi kockázatvállalástól szeretnénk megkímélni ezt a sokat szenvedett országot. Ehhez viszont az kell – kellene! –, hogy az Alkotmány és a törvényesség szigorúan betartassék.
Senki nem tudta, mi sem, hogy milyen óriási nehézségek előtt állunk, aminek legyőzése bőven lehetséges ugyan, de az emberek megértése és összefogása nélkülözhetetlen ehhez a feladathoz.
Tudnunk kell azt is, hogy a rendszerváltozás és az ország felemelkedése egy hosszú folyamat eredménye lesz, és ehhez kevés lesz a négy esztendő. Évitezedekre, de inkább mondjuk azt, hogy évszázadokra meghatározzuk a Kárpát-medence életét a mostani munkánk minősége által. Ilyen felelősséget ritkán viselt magyar kormány. Ezért van az, hogy bennünket elsősorban nem a hatalom birtoklása érdekel, hanem az ország jövője, és ezért törekszünk annyira a jogbiztonságra: bárki is kerüljön a végrehajtó hatalom élére, ne fordíthassa azt e sokat szenvedett nép ellenére. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, – elleneink is – hogy ebben a térségben az egyik legértékesebb történelmi és gazdasági képződmény Magyarország, még így megcsonkítva is. Óriási esélyünk, hogy jelenleg is legelébb állunk. Elképzelni is kápráztató, hogy az 1945-ben új életre felinduló magyarság hol tartana ma már, ha a megszálló szovjet csapatok felügyelete alatt nem a hazai bolsevikok kényszerítették volna ránk jövőszemléletünket. Arról nem is beszélve, hogy nálunk a becsület is – sok esetben társadalmilag is – mérhető érték volt, és jó lenne, ha újból divatba lehetne ezt hozni.
Az átalakulófélben lévő térségben nekünk kell olyanokká válni, hogy a többiek felnézzenek ránk, és erre minden esélyünk megvan. Példánk erőt adhat a volt Szovjetunió területén kialakuló országoknak is, hogy lám, lehet másképpen is élni, lehet békésen is, demokratikusan is megküzdeni a nehézségekkel, sikeresen megváltoztatni a rosszat a jóra. Tehát a mi példánk legyen a sikeres alternatíva, és ne az oly sokfele kísértő ostoba visszarendeződési kísérlet, amit oly sokan ajánlanak oly alantas lelkiismeretlenséggel, Thürmertől Kamcsatkáig. Nézzük csak, miben reménykedik teljes nyíltsággal az ultrabal: esze ágában sincs belátni, hogy az uszítást most már végleg abba kellene hagyniuk. A szociális és lelki nyomort, amit ők zúdítottak a Föld egyhatodára, szemérmetlenül az alakuló demokráciákra fogják.
De tudnunk kell: az elindított folyamat négy év után is csak a felénél fog tartani. Magyarországból valóban lehet Kánaán, de az alapokat tisztességesen és erősen kell megépíteni. Bátran beleépíthetjük az alapokba az elmúlt keserű évtizedek eredményeit is, mert ez a nép minden körülmények között tudott maradandót alkotni, a szellemi és anyagi szférákban egyaránt. Nem tudta az ördög elrabolni tőlünk az elmúlt negyven évet se, csak megkeserítette.
