(2009. 04. 26.)
Kőszeg Ferivel való kapcsolatom különböző szakaszokra bontható. Az első szakaszban ez a kapcsolat egyoldalú volt: én ismertem és nyomon követtem tevékenységét a Szabad Európából, ő nyilván nem is hallott rólam. Számomra egyik legrokonszenvesebb tagja volt a szamizdatos ellenzéknek, nyilván nem volt véletlen, hogy őt kerestem meg, amikor úgy gondoltam, hogy a SZETÁ-nak szüksége lenne jogi segítségre. (Ő Somogyi Jánoshoz irányított, aztán az egészből nem lett semmi.) Ugyancsak őt kerestem meg, amikor a Független Jogász Fórum nevében kezdeményeztem az Ellenzéki Kerekasztal létrehozását. Feri volt az, aki segített abban, hogy a Corvin moziban a SzDSz küldöttgyűlésén ismertessem a FJF felhívását, amelyhez az SzDSz Kis János javaslatára nyomban csatlakozott. Ebben az időszakban különböző akciókban egyszer-kétszer találkoztunk, például a Végvári-féle anyagból Feri hozott fel hozzám egy csomagot és kérte a jogászi véleményemet. Ezt megelőzően, abban a három hónapban, amikor az FJF nevében én vezettem az Ellenzéki Kerekasztal üléseit, néhányszor Feri is megjelent az SzDSz képviseletében. Az ellenzéki időszakban tehát, bár nem álltunk egymással szoros kapcsolatban, egy-egy ügyben időnként együttműködtünk.
A választások után ellenkező oldalra kerültünk, és ekkor volt egy-két személyes konfliktusunk is. Az SzDSz csalódásként élte meg a választást és azt remélte, hogy rövid időn belül megbukik a kormány, amit azzal igyekeztek elősegíteni, hogy éles, sokszor személyes jellegű támadásokat indítottak Antall József és az MDF többi vezetője ellen. Ennek meglehetősen kirívó példája volt, amikor a Beszélő címlapján a nevem mellé – hogy, hogy nem – egy horogkereszt került.
A következő ciklusban, amikor megfordult a helyzet – mi kerültünk ellenzékbe, az SzDSz pedig belépett Horn Gyula kormányába – helyreállt közöttünk a normális kapcsolat. Sokszor az volt az érzésem, hogy Feri régi ellenzékiként, közelebb érzi magához az ellenzéket, mint pártjának koalíciós partnerét. Köztudott volt, hogy az SzDSz-en belül éppen ő volt az, aki leginkább ellenezte a szocialistákkal való koalíciót és ha ellenvéleményének nem is, ellenérzésének gyakran adta jelét. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában, illetve a MAGOSZ tüntetés rendőrségi szétverése kivizsgálására alakult vizsgálóbizottságban kifejezetten jól tudtunk együttműködni. Sokszor előfordult, hogy a kormánypárti Kőszeg Ferenc nem a szocialistákkal, hanem velünk, ellenzékiekkel szavazott.
Talán az sem véletlen, hogy 98-ban egyszerre kerültünk ki a parlamentből, vagy úgy is mondhatnám, egyszerre koptunk ki a politikából. Úgy vélem, hogy mindaz, ami már jó néhány éve zajlik a magyar politikában, mindkettőnk számára elfogadhatatlan. Ezt tudjuk egymásról, annak ellenére, hogy évente egyszer, ha találkozunk, akkor is véletlenül.
Kedves Feri!
Hetvenedik születésnapodra tiszta szívvel kívánok Neked minden jót, hosszú és boldog életet. Mindkettőnk számára pedig egy olyan országot és olyan közéletet, amelyet – ha mi már nem is fogunk benne résztvenni – legalább kívülről, némi megnyugvással szemlélhetünk.
