A Fidesz Semmelweis utcai székházában, 2009. október
– Te, Laci – mondom neki –, mi azért nagyon jók voltunk ott a Kerekasztalnál.
– Ez igaz – mosolyog a bajsza alatt. – Nagyon jók voltunk.
– De te, mára azért nagyon elromlott ez az egész – fejezem be a megkezdett gondolatot, mire hirtelen elkomorodik:
– Igen – mondja –, nagyon elromlott.
Úgy látszik, egyébként is önkritikus hangulatban van. Azzal folytatja, hogy ’90-ben hibát követtek el, amikor úgy értékelték a helyzetet, hogy a szabad választások után immár a koalíció az első számú politikai ellenfél, nem pedig az állampárti utódpárt. – Pedig nem ellenetek kellett volna harcolnunk, hanem a szocik ellen – jelenti ki határozottan. Helyeslően bólogatok, s arra gondolok, hogy például az igazságtétel kérdésében együttműködve sikeresebb lehetett volna a rendszerváltoztatás, s hogy ez esetben a második ciklusban talán a Fidesszel együtt kormányozhatott volna a jobbközép koalíció. Kövér azonban némileg másképp közelíti meg a kérdést. Pár pillanatnyi hallgatás után ugyanis így folytatja: – Látnunk kellett volna, hogy számunkra az igazi veszélyt a szocialisták jelentik, ti magatoktól is bukni fogtok…