Tölgyessy Péter

Telefonbeszélgetés, 1989. március

Tölgyessy elmondja, hogy az SZDSZ vezetőinek el kell dönteniük, hogy elfogadják-e őt egyenrangú politikusnak, vagy továbbra is csak a szakértelmére kíváncsiak. A szakértő ugyanis pénzért dolgozik. Ha az akarna lenni, az MSZMP-hez is elmehetne. Ő szívesen dolgozik ingyen, de csak politikusként. Tölgyessy tehetségét dicséri, hogy néhány hónap alatt Magyar Bálint szakértőjéből az Ellenzéki Kerekasztal meghatározó politikusa lett.

Valamikor június végén vagy július elején Kolossváry István jogászfórumos kollégám, aki Kis Jánossal egy házban lakott, meghívott vacsorára a feleségemmel együtt. Azt mondta, rajtunk kívül csak a Kis házaspár lesz ott. A meghívást nem illik visszautasítani, amúgyis kíváncsi voltam Kis Jánosra, akivel addig csak futólag találkoztam. Nem elsősorban az SZDSZ elnökére, sokkal inkább a régi ellenzékire.

A vacsora után sétálunk a Gellért-hegyen, s megemlítem neki, hogy rám nagy hatással volt az Ellenzéki Kerekasztal első szakaszában Tölgyessy Péter teljesítménye. Hozzáteszem, mintha ezt a teljesítményt az SZDSZ-ben nem értékelnék megfelelően. Már hogyne értékelnénk, válaszolja. Kiváló alkotmányjogász. Amikor közbevetem, hogy én a politikai teljesítményére gondoltam, szinte barátságtalanul jelenti ki: alig néhány hónapja van az SZDSZ-nél.

Telefonbeszélgetés, 1989. április

Az egyik EKA-ülés után Tölgyessyvel beszélek telefonon. Kérdezem, olvasta-e Schmidt Péter cikkét a Hitelben. Azt mondja igen, sőt véletlenül ismeri a cikk előzményeit is. Bíró eredetileg tőle kért egy cikksorozatot alkotmányjogi témában. Ez néhány nappal az Igazságügyi Minisztérium alkotmánykoncepcióról szervezett vitája előtt történt, ahol Magyar Bálint őt az SZDSZ szakértőjeként mutatta be. Az ülést követően Bíró nem konkretizálta a korábbi megbízást, és többé nem is kereste. Helyette viszont ezek szerint megtalálta Schmidt Pétert, aki közismert MSZMP-s volt ugyan, de az SZDSZ társaságában valószínűleg nem mutatkozott. Tölgyessy nem is akarta leplezni sértettségét. A Jogtudományi Intézetnél volt kutató, komoly politikai ambíciókkal, de akkor még egyik ellenzéki pártnál sem kötelezte el magát. Bíró Zoltán eljárása után viszont úgy érezte, hogy az MDF körül nincs keresnivalója.

Az Ellenzéki Kerekasztal ülésén, 1989. április

Tölgyessy Péter elég nehezen viseli, hogy minden bekezdéshez, sőt minden mondathoz vannak észrevételek. Különösen akkor, amikor Szabad György veszi kezébe az anyagot. Érdeklődéssel nézem a szituációt. Jobbra tőlem Szabad, aki javítgat a szövegben, balra Tölgyessy, aki vörösödve, izzadva figyeli. Szabad mellett Csurka, aki Tölgyessyt méregeti. – Figyelj – mondom a mellettem ülő Bártfaynak. – Szerintem Csurka most arra gondol, Tölgyessyt mindjárt megüti a guta, s akkor egy szabaddemokratával kevesebb. Ehhez képest mi történik? Csurka átnyúl az asztalon, ráteszi a kezét Tölgyessyére, és így szól: – Nyugi, Péter, ha az ember politikai szöveget ír, azt szétcincálják.

Tölgyessyt egyébként Csurka nem tudta megnyugtatni. Este felhívott, tele volt panasszal. Szabad György nem is jogász, nem tudja, hogy minden szónak, sőt a szórendnek is jelentősége van. Mégis beleszól a fogalmazásba. Tölgyessynek nem volt igaza. A közösen megfogalmazott szöveg – amelyet a kézbesítést követően nyilvánosságra hoztunk – egyértelmű volt, határozott, és főleg hatásos.