Az Ellenzéki Kerekasztal ülésén, 1989. április
Tölgyessy Péter elég nehezen viseli, hogy minden bekezdéshez, sőt minden mondathoz vannak észrevételek. Különösen akkor, amikor Szabad György veszi kezébe az anyagot. Érdeklődéssel nézem a szituációt. Jobbra tőlem Szabad, aki javítgat a szövegben, balra Tölgyessy, aki vörösödve, izzadva figyeli. Szabad mellett Csurka, aki Tölgyessyt méregeti. – Figyelj – mondom a mellettem ülő Bártfaynak. – Szerintem Csurka most arra gondol, Tölgyessyt mindjárt megüti a guta, s akkor egy szabaddemokratával kevesebb. Ehhez képest mi történik? Csurka átnyúl az asztalon, ráteszi a kezét Tölgyessyére, és így szól: – Nyugi, Péter, ha az ember politikai szöveget ír, azt szétcincálják.
Tölgyessyt egyébként Csurka nem tudta megnyugtatni. Este felhívott, tele volt panasszal. Szabad György nem is jogász, nem tudja, hogy minden szónak, sőt a szórendnek is jelentősége van. Mégis beleszól a fogalmazásba. Tölgyessynek nem volt igaza. A közösen megfogalmazott szöveg – amelyet a kézbesítést követően nyilvánosságra hoztunk – egyértelmű volt, határozott, és főleg hatásos.