Lakitelek, 1994. szeptember
1994 őszén Orbán Viktor Deutsch Tamás társaságában Lakitelekre jön. Egy tucatnyi emdéefes az étterem üvegfalán át nézi, ahogy a Zsiguli beáll a parkolóba és a két fiatalember az orkánszerű szélben, lobogó hajjal kiszáll a kocsiból. Amíg Deutsch a sporttáskákat kiveszi a csomagtartóból, Orbán alaposan körülnéz és mutat valamit a társának.
– Nézzétek, hogy csodálkoznak – jegyzi meg az egyik emdéefes. – Mint a barbárok, amikor találkoznak a civilizációval.
Wéber János, az elnökségbe bekerült „új arcok” egyike – akinek egyedül több esze van, mint társainak együttvéve – némileg másképp látja a helyzetet.
– Tudod, mit mondott Viktor, amikor körbemutatott? – kérdezi a barbározótól. – Valami olyasmit, hogy látod Tamás, ez itt mind a mienk lesz egyszer.