Alkotmánybíróság, 1991 október
A tárgyalás megkezdésekor megütközve láttam, hogy Sólyom László mellett ott ül Halmai Gábor, aki a Nyilvánosság Klub ügyvivőjeként éppen a napokban írt alá egy politikai nyilatkozatot, amely élesen elítélte a kormányt és a koalíciót. Már korábban is furcsálltam, hogy a szabaddemokraták értelmiségi holdudvarához tartozó alkotmányjogász hogyan lehet Sólyom elsőszámú tanácsadója. Mindeddig azonban Halmai tartózkodott a nyilvános politikai szerepléstől.
Szót kértem, és kifogásoltam a tanácsadó jelenlétét, mondván: egy kormányellenes politikai akciót elindító aktivista részvétele a tárgyaláson, megkérdőjelezi az alkotmánybíróság politikamentes pozícióját. Javaslom tehát, hogy Halmai Gábor ne vegyen részt az egyeztetésen. Sólyom erre kissé zavartan és idegesen kijelentette, hogy az ő joga eldönteni, ki az, aki tanácsadóként mellette ül a tárgyaláson, és nem gondolja, hogy ebbe az MDF frakcióvezetőjének bármilyen beleszólása lehetne. Ez így van, válaszoltam, az elnök úr joga meghatározni, hogy ki az, aki részt vesz az Alkotmánybíróság tárgyalóküldöttségében, nekem viszont arra van jogom, hogy eldöntsem: ilyen körülmények között hajlandó vagyok-e tárgyalni, vagy sem. Azzal felálltam és Böröcz István kisgazda frakcióvezetővel együtt elhagytuk a tárgyalótermet. A kereszténydemokraták frakcióvezetője nem volt jelen a megbeszélésen, ők csak szakértői szinten képviseltették magukat.
Az alkotmánybíróságról az első utam a miniszterelnökhöz vezetett. Elmeséltem Antallnak a szituációt, aki egyetértett velem. Jól tetted, hogy ott hagytad a tárgyalást, mondta. Nem tudom, Sólyom Laci mit gondol magáról? – tette hozzá. Annak ellenére így foglalt állást, hogy a köztársasági elnök kinevezési jogkörének kérdésében beadott kérelmek elbírálása akkor volt folyamatban...