Politikus-sztorik

• Orbán Viktor

Egy kőrúti sörözőben, 1989. május

Orbán mondta az egyik ülés után, hogy Kövér meg ő találkoznak néhány fideszessel egy sörözőben. Ha kedvem van, tartsak velük. Nem volt ellenemre a dolog. Valahol a Ferenc körút és az Üllői út sarkán volt a találkozó. Úgy hat-nyolc fiatal várta őket. Két kör után Orbán javasolta, hogy igyak meg velük egy „Fidesz-felest”. Persze nem utasítottam el, de aztán rövidesen elköszöntem. Magam sem értettem miért, de nem tudtam feloldódni a társaságban. Még a két korsó sör és a fél deci cseresznye után sem. S úgy éreztem, őket is feszélyezte a jelenlétem…

• George Bush

Az Ellenzéki Kerekasztal ülése, 1989. május

Mécs még az egyik májusi EKA-ülésen jelentette be, hogy Ara-Kovács Attilától úgy értesült, George Bush amerikai elnök júliusi magyarországi látogatásán szívesen tárgyalna az Ellenzéki Kerekasztallal is. Ehhez azonban protokolláris okokból szükséges, hogy írjunk egy meghívólevelet, amelyben mi kezdeményezzük az elnöknél a tárgyalást. – Azért csak változik a világ– vetettem közbe–, eddig a magyaroknak kellett meghívólevél, ha Amerikába akartak utazni, most viszont tőlünk kér az elnök meghívólevelet, hogy hozzánk jöhessen.

A tárgyalás helyszínével kapcsolatban Szabad György felveti, hogy a jogi egyetem aulája lehetne a legmegfelelőbb hely, miután az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásainak az egyetem a helyszíne. Kerényi Imre rendezői fantáziája azonnal beindul: nem az aulában, hanem itt a büntetőjogi tanszéken! Képzeljétek el, a világ összes televíziója közvetít, és megjelenik a felírás: Büntetőjogi Tanszék. Micsoda szimbólum, kár lenne kihagyni, lelkesedik a Liga képviselője, „civilben” a Nemzeti Színház rendezője.

• Sólyom László

Az Ellenzéki Kerekasztal ülésén, 1989. június

Számomra ez a vita elsősorban nem a KDNP-ről, hanem az Ellenzéki Kerekasztal legitimitásáról szól. Arról, hogy minél kevésbé lehessen kétségbe vonni: az EKA az egész ellenzéket képviseli. Szabad György viszont történelmi érvekkel támasztja alá a KDNP felvételének szükségességét. Hosszú elemzést ad a Barankovics-párt érdemeiről. Sólyom azt mondja, többször beszélt Keresztessel, s a KDNP külföldi támogatóival, ennek alapján is az a véleménye, nem időszerű a kérdés. Egyébként régóta itt van Hornyák Tibor kérelme a Függetlenségi Párt felvételéről. Velük mit csinálunk, ha a KDNP-nek igent mondunk?

Boross Imre érvelését egy kérdéssel indítja: – Mondd, Laci – fordul Sólyom felé –, te melyik szervezetet képviseled? – Az MDF-et – válaszolom a megkérdezett helyett. Azért lehetek illetékes, mert Sólyom az FJF választmányának is tagja. – Akkor nem értem, mert Szabad György ellenkező állásponton van – folytatja Boross a bekerítő hadműveletet. – Eltér a véleményük – vetem közbe, csak azért, hogy feladjam a végszót Borossnak, aki le is csapja a labdát. – Csakhogy Szabad György az előbb úgy nyilatkozott – jelenti ki tárgyilagos hangon –, hogy az MDF elnöksége állást foglalt a KDNP felvétele mellett. Akkor pedig miről beszélünk? Szabad mond még valamit arról, hogy az MDF demokratikus párt, amelyben hangot kapnak a különböző vélemények, de nyilvánvaló, ezzel csak Sólyom megtépázott tekintélyét akarja helyreállítani.

• Orbán Viktor

Hősök tere, 1989. június

Politikai szempontból viszont a megemlékezés csúcspontja Orbán Viktor beszéde volt, aki a szónokok közül utolsóként, a magyar ifjúság nevében kapott szót. Ragyogó beszéd volt. Retorikailag kiváló, mondanivalója világos. Tisztelgés ’56-nak, ugyanakkor kőkemény aktuálpolitika.

„Ma, 33 évvel a magyar forradalom és 31 évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ’56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak…”

Hallgatom Orbánt, s minden szavával egyetértek. Három napja indultak a tárgyalások. Ragyogó alkalom, hogy a téren álló 250 ezer és a televíziók előtt ülő milliók figyelmét felhívjuk arra, hogy ami az országban ma folyik, az nem az elitek alkuja, hanem a többség akaratának és a társadalom érdekeinek az érvényesítése. Hogy az ellenzék a tárgyalóasztalnál azért harcol, amiért ’56-ban vérüket adták a magyarok.

• Kövér László

A Nemzeti Kerekasztal nyitánya után, 1989. június

A bejelentés általános meglepetést kelt. Szabad György Ady után szabadon Kónya Imre „elbocsátó csúf üzenetéről” beszél és kijelenti, szerinte az Ellenzéki Kerekasztalnak továbbra is szüksége van a Független Jogász Fórumra. Döntésünk végleges, válaszolom, de a háromoldalú tárgyalások során a Független Jogász Fórum tagjai az EKA delegátusaként szívesen részt vesznek a szakbizottságok munkájában. A vacsora után odajön hozzám a fideszes Kövér László, és megkérdezi, hogy személy szerint én nem akarok-e bennmaradni a politikában? Mondom, bár tagja vagyok az MDF-nek, a pártpolitizálás nem vonz, abban eddig sem vettem részt. Aztán viccelődve hozzáteszem: ha már valamelyik szervezetben részt vennék, az leginkább a Fidesz lenne, de hát elmúltam harmincöt éves, és nálatok ennyi a korhatár. Igaz, válaszolja Kövér. De nem kérünk személyi igazolványt. Végül Mécs Imre javaslatát fogadjuk el, hogy a Bush látogatásig a Független Jogász Fórum mindenképpen maradjon meg régi szerepében.